SZENTELEKI Gábor

Festészetének egyik alapvető törekvése, hogy csak annyit mutasson meg az emberi testből, amennyi éppen elég ahhoz, hogy elmesélje azt az apró történetet, amely foglalkoztatja. Ezek sokszor nem is történetek, inkább érzetek, töredékek, valóságmorzsák, amelyek az intimitásukon keresztül szólítják meg.

A képein megjelenő testek nem egyszerű testrészletek, hanem önálló entitások: az emberi test érzetét idézik meg, miközben formailag mindig ahhoz a tartalomhoz igazodnak, amelyet hordoznak. Ilyen az Otthon című sorozata is, amely a lakóház archetípusát idézi meg. A forma azonos, a kontúrok jótékony egyenleget vonnak az identitások köré, mégis éppen az ezeken belül megjelenő személyes apróságok teszik lehetővé, hogy a figurák megmutassák önmagukat. Emlékek lenyomatai, napégések nyomai, sebek, szeplők, elpirulások vérbő foltjai keltik életre a beléjük rejtett embert.