A kiállítás az Apollo Gallery munkatársainak szubjektív válogatása olyan alkotóktól, akik az elmúlt időszakban valamilyen módon már kapcsolódtak a galéria programjához. A bemutatott művek egy személyesebb, belső nézőpontból összeállított válogatás részeként jelennek meg a térben, olyan munkák együttállásaként, amelyek különböző művészi nyelveken, eltérő formákon és anyaghasználaton keresztül, mégis hasonló érzékenységgel beszélnek az emberi létezés mélyebb rétegeiről.
A tárlat középpontjában nem egyetlen tematika, történet vagy formai irány áll, hanem egy közös alapállás, vagyis az őszinte figyelem. Azokra a belső tapasztalatokra, amelyek sokszor nehezen megfogalmazhatók, mégis alapvetően meghatározzák, hogyan vagyunk jelen a világban. A sebezhetőség, a test, az emlékezet, a veszteség, a vágy, a belső feszültség vagy éppen a csendes ellenállás különböző módokon jelenik meg a kiállított művekben. Van, ahol expresszív erővel, van, ahol fegyelmezettebb, visszafogottabb formában; van, ahol figurális jelenlétként, máshol gesztusként, anyagként, felületként vagy atmoszféraként.
A kiállított műveik lassabb, figyelmesebb befogadást kérnek és kérdéseket nyitnak meg: mit árul el egy arc, egy test, egy gesztus, egy szín, egy felület vagy egy törésvonal az ember belső állapotairól? Hogyan tud egy mű egyszerre személyes és általános lenni? Hol kezdődik az a pont, ahol a kép jelenlétté válik?
Az Apollo Gallery számára a kortárs művészet a formai kategóriákon és piaci szempontokon túl akkor válik igazán fontossá, amikor képes valódi kapcsolódást létrehozni néző és alkotó, de legalábbis ember és ember között. Olyan műveket keresünk és mutatunk be, amelyekben érzékelhető az emberi tét: a gondolkodás, a kétség, a törékenység, a mélység, a személyes állítás bátorsága. A kiállítás ezért egyben önmeghatározás is. Azt mutatja meg, milyen értékek mentén gondolkodunk a galéria működéséről, az alkotókkal való kapcsolatról és a nézők megszólításáról.
E tárlat egy olyan személyes válogatás, amely az elmúlt időszak találkozásaiból, kiállításaiból és művészi kapcsolódásaiból épül fel. A bemutatott alkotások egy közös érzékenység köré rendeződnek, és azt a kérdést járják körül, hogyan lehet ma a művészeten keresztül őszintén, rétegzetten és emberien beszélni arról, ami bennünk történik.
A cím – Közel maradni – erre a figyelmi pozícióra utal. Közel maradni a művekhez, az alkotókhoz, a nézőhöz és azokhoz az emberi tapasztalatokhoz, amelyek sokszor éppen törékenységükben válnak fontossá. A kiállítás olyan munkákat helyez egymás mellé, amelyek belépési pontokat kínálnak: a nézés, az érzékelés, az emlékezés és az együttérzés tereit.
Szöveg: Nagy Nikolett Colette
A kiállítás anyagát válogatták: Élő Nóra, Hannya Eszter, Király Judit, Kmety Boglárka, Kovács Krisztina, Nagy Nikolett Colette, Szimon Csilla és Tóth Tatjána
Kiállító művészek: Baksai József, Cservenka Edit, Gresa Márton, Herczeg Tiarna, Kristófy Dániel, Medcalf Laura, Nemes Anna, Néma Júlia, Palágyi Bálint Sándor, Papp Anita, Részegh Botond
