Dukai István, a köztudatba nemrég berobbant autodidakta művésztől Interferencia című egyéni kiállításán legfrissebb művei kerülnek bemutatásra. A fiatal művész képi világát olyan művészeti mozgalmak és azok képviselői határozták meg, mint a konstruktivizmus, a konkrét művészet, a minimal art, az op-art, vagy a bauhaus.
Az anyagok, eljárások és színek sok művész munkáját meghatározzák. Ez azonban különösen igaz Dukaira, akinek művészete a legszerényebb hétköznapi anyagoknak is erőt kölcsönöz. Munkáit a kézművesség, a tapinthatóság és a nem hagyományos anyagok figyelemre méltó használata jellemzi. Dukai nem ecsettel alkot, hanem más módon avatkozik bele a történetekkel teli elfeledett anyagokba: zsákvásznakba, rozsdás acél lemezekbe. Emellett alkotói praxisában olyan klasszikus grafikai technikák hagyományos keretrendszerének újraértelmezésével foglalkozik, mint a szitanyomás, a kollográfia vagy a fametszet.
Művészetében a képzőművészet érzékisége, az építészet komplexitásával és a formatervezés szisztematikus szemléletmódjával egyesül. Az anyagok professzionális ismerete készteti az azokkal való bátor kísérletezésre, és az izgalmas anyagpárosítások következtében visszafogott színvilágú, konstruktivista képi világban érik el csúcspontjukat a kész művek.
Dukai legismertebb anyaga a paraszti kultúrákban használt, és a művész által gyűjtött festőnövényekkel cserzett természetes, kézzel szövött lenvászon, amit különböző grafikai eljárásokkal, nyomdatechnológiával, és tradicionális anyagfestési eljárásokkal alakít képpé. A vidéki házaktól, régiségkereskedőktől beszerzett vásznakat vágja, tépi és varrja össze, amitől az anyag egyszerre válik alapanyaggá, médiummá, témává. Erre a felületre kerülnek fel a különböző vastagságú fekete sávok, amelyek letisztult geometrikus formákban követik vagy metszik egymást. Művein váltakoznak az élesen geometrikus formák és az íves vonalak, és ezek az interferáló motívumok illúziókat, kétértelműséget, illetve a mozgás és a villódzás érzetét keltik. Ezután egy hagyományos cserzési folyamatnak veti alá az anyagokat, amelyeket egy nagy üstben főz fel az érett bodza és a kocsányos tölgy termésével, kávézaccal, fekete tea levelekkel. A száradás után érik el végső, színezett, érett formájukat az alkotások.
Az Apollo galériában bemutatásra kerülő művek egy új technika, a különböző anyagok vegyítésének kollázsoltechnikája köré épülnek, amely 2024-ben jelent meg először az alkotói praxisban. A talált vas lemezek és vászon anyagok egymás mellé helyezésével az alkotások rétegzett megjelenése elmossa a határt a festészet, a dombormű és a szobrászat között.
A természetes, mulandó anyagok eredendő szépségének kinyilvánításaként is felfoghatók Dukai poétikus alkotásai, amelyek mögött azonban szigorú kompozíciós struktúra húzódik meg, amely ellentétben áll a választott médiumok evilági mulandóságával és a már említett művészettörténeti hatásokra utal.
Sárvári Zita
