SZENTGRÓTI Dávid

Szentgróti Dávid festészete olyan rétegzett képi világot hoz létre, amelyben a színek, gesztusok és textúrák nem annyira esztétikai döntések eredményei, mint inkább belső mentális folyamatok leképezései is. Absztrakt kompozíciói nem egyetlen gesztusból vagy színélményből születnek, hanem részben aprólékos, részben intuitív módon egymásra épülő rétegek konstrukciójaként jönnek létre. Olyan képek ezek, amelyek egyszerre idézik a kézzel festett vászon tapinthatóságát és a digitális képfeldolgozás áttetsző logikáját.

Munkamódszere tudatos és érzékeny: a vászonra kerülő rétegek hol elfednek, hol felsejlenek, így az alkotás során mindig jelen van az elrejtés és a feltárás dinamikája. A gesztus nemcsak festői eszköz, hanem nyomhagyás – egy belső mozgás lenyomata, amely a néző számára is érzékelhető feszültséggel töltődhet fel. Szentgróti festészete ugyanakkor nem az önkifejezés szokványos elvei szerint szerveződik. A képek nem leírnak, nem ábrázolnak, inkább előidéznek. Egyfajta érzéki előtudatosság tereivé válnak, ahol a megformált felület éppúgy beszél az ösztönös mozdulatról, mint a gondosan megkomponált struktúráról. A nézőt szemlélőből résztvevővé teszi: a festmények mentális tereiben való bolyongás során kérdések fogalmazódnak meg a fejünkben. Nem is annyira a képről, mint inkább a látás működéséről, a rétegek mögött meghúzódó jelentés iránti sóvárgásunkból. Ebben a képi univerzumban a színek és formák nem zárnak le semmit, inkább úgy nyitják meg a jelentés képződésének lehetőségét, ahogy a rétegek átfedései is azt sugallják: minden, amit látunk, valami másnak a lenyomata, kitakarása.

A Hiány és Jelenlét csoportos kiállítás művészeinek műveit tartalmazó árlista erre a linkre kattintva érhető el.