Márton Enikő Berlinben élő képzőművész, az absztrakt expresszionista festészet fiatal képviselője. Olaj, vászon technikával készült alkotásait pályája kezdete óta líraiság hatja át. Festészettörténeti szempontból a modern festészet érzelmekkel telített alkotói tendenciájának, a lírai absztrakció képviselőinek festészeti elvét követve, Enikő is az objektív valóságtól független, szabad, érzelmes, személyes kompozíciókat fest. Azáltal, hogy egyszerűen, szabadon, az esztétikáról vagy az objektív világról alkotott előítéletek nélkül alkot, műveivel valami ismeretlent fejezhet ki.
Festményei fantáziadúsak, érzelmesek, expresszívek, személyesek, szenvedélyesek és teljesen szubjektívek, más szóval líraiak. Műveit szemlélve fény és szín által telített, derűs és optimista festészettel találkozunk.
A képek legfőbb eleme a szín, és annak középpont nélküli dinamikus felhordása. Ritmikus elmozdításokkal, drámai hatásokkal, ellenpontokkal, nyugalmi zónákkal és felerősítéssel válik képi világa mozgalmassá.
A szín pozitív életérzést sugalló szépsége mellett teszi le voksát, osztva a korai expresszionisták véleményét, mely szerint a szín “fény és energia” (Otto Piene), és “fogékonnyá tett anyag” (Yves Klein). Élettel teli művészete a bensőnkben bontakozik ki igazán. Festményeinek különböző színvilága, dinamikája Enikő hangulatainak ösztönös kivetülései. Nem tervezi meg őket előre, hanem az alkotásra ráhangolódva részben irányított folyamat révén válik láthatóvá rajtuk az, „ami van“.
Már 2010 óta foglalkozik különböző térelméletekkel: a téri élmény, a tér érzékelésének és megjelenítésének lehetőségeivel. A külső vagy belső terek, azok átmenetei, a tudat mibenléte, állapotai és működése a tér relációjában munkáinak elemeivé váltak. Külső és belső terek alatt az alkotó külsőként, avagy belsőként észlelt valóságának beazonosítható tartalmait érti. Külső teret jelenthet bármi, amit az alkotó külső valóságként fog fel: például a teste, környezete tárgyai, műterme, lakóhelye, szobája, háza, városa, országa, más emberekkel való találkozásának helyszínei… Belső terekre lehet példa a nem látható, képzeletbeli, gondolati vagy lelki, pszichés tartalmak.
Műveit nem lehet teljesen meghatározni vagy megmagyarázni belső világunk, tudásunk és fantáziánk párbeszédbe kerül festményeivel. A színdinamikák hatására kialakuló perspektívákban, tükröződésekben, ritmusokban egy AI képgenerátor igyekezetével próbálunk a fizikai világra utalni látszó motívumokat kiolvasni: vízeséseket, felhőket, megnyíló egeket, földeket, mohás sziklákat, szivárványokat, erdőket, horizontokat.
Művészete nyíltan spirituális. Nagy szerepe van a rendszeres meditációnak az alkotó életében. Az ebből fakadó önreflexiót a gondolati szinttől az érzékelésre és a tudat működésével kapcsolatos érdeklődésre terjesztette ki és ez nem csak az életére, de a művészetére is formabontó hatással volt. Ennek a fejlődési útnak egy szakaszát mutatja be Az üresség a Minden című egyéni kiállítás.
Sárvári Zita
