Korábbi

Gyerekkorunkban a jövő meglehetősen egyértelműnek tűnt. Repülő autókkal közlekedünk majd, robotok szolgálják fel a vacsorát, a technológia pedig végre megszabadít bennünket az élet unalmas, fárasztó részétől. Pontosan úgy, ahogyan a filmekben láttuk. Ehhez képest továbbra is várjuk a villamost, dolgozni járunk, kávézunk, szorongunk, és próbáljuk eldönteni, mit együnk vacsorára. A robot ugyan megérkezett, de úgy tűnik, ő is velünk együtt várakozik. Oláh Norbert Ex Machina című kiállítása ebben a furcsán ismerős jelenben játszódik. Festményein budapesti utcák, lakások és urbánus terek jelennek meg, bennük a kulturális élet ismert szereplőivel és olyan robotokkal, amelyek formavilága már ma is létező gépekből indul ki.

A Lust for Life ebből az átmeneti állapotból bontakozik ki. A test időbeli tapasztalatáról szól: arról, hogyan képződik és bomlik fel a forma a szemérmesség, a kitárulkozás és az erő határain. Kertész Attila, Szenteleki Gábor és Szilard Gaspar munkái három különböző irányból közelítik meg ezt az instabilitást.