BÁNKI Ákos

Bánki Ákos festészeti gyakorlata az absztrakció következetes vizsgálatán és radikális újragondolásán alapul. Műveiben a forma és az elbeszélés teljes kiküszöbölésére törekszik: a kép nem ábrázol vagy megjelenít valamit, hanem a festék, a gesztus és a szín komplex viszonyrendszerén keresztül működik. A festészet számára nem reprezentációs médium, hanem olyan kísérleti tér, amelyben a belső mentális és érzelmi folyamatok anyagi alakot öltenek.

Bánki munkamódszere a szervezett spontaneitás elvén nyugszik. A vászonhoz való viszonya egyszerre fizikai és reflexív: különböző eszközökkel – ecsettel, festékszóróval – és különböző technikákkal – öntés – dolgozik, vagy éppen saját puszta kezével viszi fel a festéket a vászonra, hogy közvetlenebb kapcsolatot alakítson ki az anyaggal. A festék viselkedésének megfigyelése, a véletlen és a kontroll feszültsége, valamint a szín emocionális hatásmechanizmusai egyaránt meghatározó szerepet kapnak alkotásaiban.
A képfelületeken transzparens és fedő rétegek váltakoznak, színek ütköznek, oldódnak, lüktetnek – a vászon egyfajta mentális tájként kezd működni, ahol a gesztus nem illusztráció, hanem önálló szervezőelv. A kompozíciók nem előre meghatározott struktúrák szerint épülnek fel, hanem egyszerre intuitív és tudatosan irányított ritmus szerint, ahol a művész reagál az anyag fizikai sajátosságaira, valamint a folyamat közben kialakuló belső impulzusokra.

A Hiány és Jelenlét csoportos kiállítás művészeinek műveit tartalmazó árlista erre a linkre kattintva érhető el.